Általános információk

Thassos a „zöld sziget” az égei-tenger északi részén a kontinenstől 8 km-re található. A gömbölyded alakú 379 km2 sziget változatos tájai miatt az üdülők, hosszú kilométereken át húzódó homokos partjával pedig a strandolók paradicsoma és a laikus számára is érdekes régészeti emlékei pedig csak fokozzák vonzóerejét. Legmagasabb hegycsúcsától az Ypsario vagy Psario -tól (1203m.) pínea fákkal borított lejtők vezetnek a tengerpartig. Éghajlata természetesen nem olyan kiegyensúlyozott, mint a délebbre fekvő égei szigeteké. A telek hűvösek, nyaranta gyakran nedvesek az éjszakák és időnként kemény viharok söpörnek végig a szigeten.

Történelmi áttekintés

Fővárosa Thassos lüktető életű, mozgalmas kis kikötőhely. Már a szokatlanul nagyszámú építészeti emlékből is következik, hogy Thassos az i.e. VIII. századtól kezdve - amikor is a paroszi gyarmatosítók személyében megjelentek az első görögök, kiszorítva innen a thrák őslakosságot - hála aranybányáinak, híres borának, olajának, hófehér márványának és nem utolsósorban kereskedői ügyességének, évszázadokon át virágzó, gazdag polisz volt. A perzsa háborúkig önállóságát is sikerült megőriznie. Ettől kezdve azonban, egészen a római hódításig gyakran érezte saját bőrén Athén és Spárta vetélkedésének, majd Makedónia felemelkedésének következményeit. Csak az athéni flotta három ízben támadt rá és megadásra kényszeríttette a poliszt. A rómaiak viszont kedveztek a szigetnek. Ekkor újabb, egészen a bizánci birodalom bukásáig tartó zavartalan prosperitás köszöntött a thassosiakra. Viszonylag rövid idein tartott a bizánci és a török uralom közötti, máshol meglehetősen vérzivataros, átmeneti periódus. Annál hosszabbnak bizonyult a törökök uralma: csak 1912-ben ért véget. A közelmúltban Thassos ismét görög-török vita tárgya, illetve forrása lett, ugyanis a geológusok szerint a szigetet övező sekély tenger fenekének rétegei közt jelentős olajkincs rejtőzik.

 A sziget kisebbik kikötőjében - amit ma halászkikötőnek is neveznek - jól láthatóan kirajzolódik az antik hadikikötő toronyban végződő mólójának a vonala. A régi kikötő közelében tárták fel az elmúlt évtizedekben a polisz agoráját is. Tulajdonképpen a kikötő és az agora közti közlekedés biztosította az i.e. V. századból származó, de ma is álló „Szekeres kapu”. Ritka , mondhatni egyedülálló dolog, hogy falában megmaradt az építéssel egyidejűleg készült dombormű, amely Artemisz istennőt ábrázolja harci szekéren, Hermész társaságában. A Szekeres kapu szomszédságában láthatók az i.e. IV. századi Poszeidon - szentély maradványai, délebbre egy i.e. V. század végi Dionüszosz-szentély alapjai, s még délebbre a már említett agora feltárt maradványai.

A várost övező, kőből emelt védmű eredetileg az i.e. V. század elején épült, de Xerxész, aki i.e. 480 körül elfoglalta a várost, a falakat leromboltatta. A perzsák elvonulása után nyomban hozzáláttak a falak helyreállításához. A legérdekesebb falszakaszt  a Panajia község felé vezető út mentén , a városka kijáratánál láthatjuk.

Az ókori hadikikötőtől hangulatos és kellemes sétaút vezet fel a Dionüszosz-szentély romjai mellett a fellegvárba. A domboldalban az i.e. V. században épült, de a római időkben gladiátorjátékok megrendezésére is alkalmassá tett színház olyannyira jó állapotban maradt fenn, hogy nyaranta drámai előadásokat is rendeznek benne. A hegytetőn, a génuaiak által emelt kasztróból ragyogó kilátás nyílik a városkát körülölelő zöld völgyre, a távoli magas hegyek csúcsaira. A kasztró közelében  a régészek Athéné és Pán szentélyének csekélyke maradványaira bukkantak.