Mitológia, mítoszok. Az emberiséggel egyidős kifejezések. Az enciklopédia megfogalmazása szerint ezek kulturális szövegek, melyek megmutatják a közösség számára a helyesnek tartott viselkedési formákat a mitológiai szereplőkön keresztül. Mondhatjuk, hogy a mitológia egy speciális alrendszere egy nemzet kultúrájának. Nem véletlen, hogy oly sokáig fennmaradtak és összeolvadtak egy bizonyos vallási hagyománnyá. Vegyük azt is észre, hogy egyes népek, bár földrajzilag egymástól távol álltak, mégis mitológiájukban nagyon sok azonos elem fedezhető fel. Természetesen itt nem csak is kizárólag a szereplőkre kell gondolni, hanem a mítoszokban felhalmozott tudásra, értékekre. A mítosz a történelem előtti idők üzenete, de olyan üzenet, amelynek van jelentése a mai ember számára is, ezért érdemes nekünk is megtanulni, továbbmondani, felhasználni és okulni belőle. A mitológiák ismerete az értelem útja más kultúrák és emberek megismeréséhez.

 

 

 

A mítosz főleg a világ és az ember teremtéséről, istenek és hősök tetteiről szóló naiv és furcsa történetek összessége. Legelőször az európai köztudatba a klasszikus ókori mítoszok épültek be. Maga a mítosz (müthosz) szó görög eredetű és hagyományt, mondát jelent. A görög mitológia a reneszánsz korban (XV-XVI.sz.) lett elterjedt. A királyi udvarokban felkapottá váltak az antik istenek hősök nevének allegorikus használata: ha Marsot említették, akkor a háborúra gondoltak, ha Venust, a szerelemre, ha Minervát a bölcsességre, a múzsákon a művészeteket és a tudományokat értették. Ez a szóhasználat fennmaradt napjainkig, egyebek között a költői nyelvhasználatban, amely telis-tele van mitológiai képekkel.

 

 Milyen is lehet ez a híres görög mitológia? A lényege csak akkor válik érthetővé, ha figyelembe vesszük a görögök ősi társadalmi rendjének sajátosságait. Ők a világot egyetlen hatalmas nemzetségi közösség életének fogták fel, és a mítoszban a legkülönfélébb emberi kapcsolatokat és természeti jelenségeket azonosították. A görög mitológiát nem megszokott és mozdulatlan képként, hanem, mint egy olyan valamit, amely az antik világ állandóan változó társadalmi és történelmi eseményével együtt alakul át. A lantját pengető szép ifjú Apollón, a vonzó, csupa nőiesség Aphrodité, a harcos Pallasz Athéné alakja egy-egy fejlődési szakaszhoz tartozik. Ilyen korszakok: a legősibb khtonikus (a föld szóból) vagy Olimposz előtti, a thesszáliai, az olümposzi, klasszikus vagy hősi korszak. A mitológia végső, mai formájának kialakulása a végső, hősi korszakban megy végbe. Ekkor csoportosítják a mítoszalakokat az Olümposz köré. Későbbiekben a mitológia a társadalom vallási, társadalompolitikai, erkölcsi és filozófiai nézeteinek egyik művészi kifejezési formája lesz és széles körben felhasználják az irodalomban és a művészetben.

 

 

Források. A görög mitológiáról nagyszámú ránk maradt írásos emlék - szépirodalmi és tudományos mű - nyújt ismeretet. A legfőbb forrásai a homéroszi Iliász és Odüsszeia. Homérosz előadásában a mítosz egy valóságos cselekmény, történet, amelynek valódiságát illetően a szerzőben a legcsekélyebb kétely sem merül fel. Másként viszonyul a mitológiához Hésziodosz aki a görög városrendszer kialakulása alatt élt. Ő csokorba gyűjti és egységbe foglalja az istenmítoszokat, a világrend kialakulását pedig az istenek származástörténetével (Istenek születése) összekapcsolva mondja el. A görög dráma kialakulásával, fejlődésével (Szophoklész, Euripidész) új mozzanatok lépnek előtérbe. Itt az eseménydús és az egyéni érzelmeket kifejező mítoszok kerülnek terítékre. A görög filozófia is szoros kapcsolatban állt a mitológiával. A különböző korok filozófusai megpróbálták értelmezni azt teljes egészében és külön-külön minden egyes mítoszt is.

 

Minden egyes mítoszon belül megtalálhatók és nyomon követhetők az előbbi korok maradványai és az új kor egybeforrása. Pl. Pallasz Athéné születésénél (Zeusz fejéből pattant ki, aki előzőleg lenyelte várandós feleségét) megjelenik a fétisizmus és patriarchátust megelőző kannibalizmus is. Megjelennek más maradványok is: Akhilleusz-tengeri istennő fia, Ió-argoszi folyóisten lánya, Hold-tehénnel, Nap-bikával való azonosítása. A szereplők alakjára is tesz rengeteg utalást: Kadmosz-kígyófark, Pán-kecskeszarv és pata, Athéné-bagolyszem, Héra-tehénszem. A mitológiában megjelenik az alakváltoztatásra képes istenkép is. Legjobb példája maga a főisten Zeusz, aki Európával bika képében, Danaéval aranyeső, Szemelével villám és mennykő képében szeretkezik. A szereplők eszközöket is használnak, melyek természetesen különleges tulajdonságokkal rendelkeznek: Zeusz villáma, Apollón íja és nyílvesszői, Posszeidón háromágú szigonya, Hermész hírnökpálcája és szárnyas saruja. Egyes mítoszokban az istenek segítik , míg sokban ellentétbe keverednek a halandókkal. legjobb példája a Prométheusz mítosz: az istenektől lopja el a tűzet az emberek számára, akik ezért keservesen megbüntetik. Az ő alakja igen összetett ezek mellett is. Mint piti kis csaló indul a történet elején, aki magát Zeuszt akarja becsapni, ám az események alakulása során hőssé válik. Egyes történeteket örök szenvedésre ítélik, máshol megbocsátanak neki és szabadon bocsátják. Nagyon sokszor a mítoszok egymással ellentétes dolgokat állítanak. Diomédész egyszer harcba keveredik az istenekkel és egyet meg is sebesít, ám más esetben kijelentik, hogy az istenek sebezhetetlenek és lehetetlen velük harcolni. Mint látjuk, a mítoszok tele vannak ellentmondásokkal, ugyanakkor sok dologban megegyeznek. Zeuszt, Apollónt, Pallasz Athénét, Aphroditét és a többi istent kortól függetlenül tisztelték. Tiszteletük kő és fadarabok képében jelenik meg. Ezek általában megmunkálatlanok. Eme köveket, fákat nevezzük fétiseknek. A fétisek szerepe végig megmaradt az ősi görög kultúrában.

 

 

 

Mítoszok, mitológiai jelenetek mitológiai hősök. Nap, mint nap találkozhatunk velük még ma Görögországban, jártunkban, keltünkben. Az ókori romok és környékük, a múzeumok, az ásatások teli-tele vannak ősi római mozaik képekkel, melyek egy-egy szereplőt, egy epizódot jelenítenek meg. Minden szigeten és a szárazföldön is más és más hőst, istenséget jelenítenek meg. Ha tehetik, keressék fel az Önök nyári célpontjához legközelebb eső ókori emlékeket és lépjen vissza egy olyan korba, ahol a mítoszok hozzátartoztak a mindennapi élethez.

 

Végezetül megismertetnék néhány híres vagy hírhedt mitológiai szereplőt:

Aidész (Hádész), jelentése nem látható, rettenetes - a mitológia szerint az alvilág ura, de maga az alvilág is. Fivérei Zeusz és Poszeidón. Ő is olümposzi isten, de nem hagyhatja el az alvilágot. Perszephonéval (Zeusz lányával). Együtt uralkodnak az alvilágon. Aráját egy mezőről ragadta el. Déméter, a termékenység istennője, a lány anyja a keresés közben megfeledkezett kötelességéről és a földet éhínség sújtotta. Ezek után Zeusz úgy határozott, hogy lánya az év kétharmadát a Földön, egyharmadát Aidésznél.

 

 

Akhilleusz, Akhillész a görög mitológiában a trójai háború egyik legnagyobb hőse. Thetisz tengeri istennő fia. Anyja szerette volna, ha fia is sérthetetlen, sebezhetetlen lehetett volna így az alvilági folyóba mártotta a sarkánál fogva. Teljesen sebezhetetlen lett kivéve azt a testrészét ami nem ért a vízbe. Rettenthetetlen harcos válik belőle. Parisz öli meg az istenek segítsével egy nyílvesszővel, ami a sarkába fúródott. Mondáját az Iliász dolgozta fel.

 

 

 

 

Amazónok, amazonok a görög mitológiában megjelenő harcias nép. Lakóhelyük a Thermodón folyónál fekvő Themiszküra városka. Az év egy bizonyos szakában nászra lépnek földükre érkező idegenekkel, csak a leánygyermekeket tartják meg a fiúkat dajkaságba adják, vagy megölik. A mítosz szerint a leányok bal mellét leégették, hogy az ne zavarja őket a nyilazásban.

 

 

 

Gaia a görög mitológiában a Földanya. A legősibb olümposz előtti istenség, akinek döntő szerep jut az istenek születésében. A Khaosz után keletkezett, gyermekei között tudhatja a Titánokat, a Küklopszokat stb. Zeusz az ő tanácsait megfogadva győzi le a titánokat. Nem vállal vezető szerepet az istenségek között, de tanácsaival segíti őket. Rendzserint Déméterben testesül meg.

 

 

 

Gorgók a görög mitológiában Phorküsz tengeristen és felesége. Kétó szörnyleányai. Három nővér alkotja a csoportot, a legfiatalabb Madusza, halandó. Külsejük visszataszító: szárnyas, kigyópikkelyekkel borított, kígyóhajú, vadkanagyaras lények, tekintetüktől minden teremtvény kővé vált. Perszeusz levágta az alvó Medusza fejét.

 

 

Hermaphroditosz a görög mitológiában Hermész és Aphrodité fia a rendkívüli szépségű ifjú, akit a najádok neveltek fel. Amikor 15 éves lett vándorútra kelt és egy forrásnál fűrdőzött, amikor egy nimfa beleszeretett. Ő visszautasította, de a nimfa kérésére egyesítették őket az istenek: egytestű, de kétnemű lény lett belőlük.

 

 

A mitológiai szereplők sora kimeríthetetlen. Itt a teljesség igénye nélkül csak néhány ismert és kevésbé ismert mítoszt mutattunk be. A felsorolást több száz oldalon lehetne folytatni, de ennek a kis műnek nem is ez a szerepe, hanem az, hogy általánossággal bemutatást nyerjen a mítoszok mögé.